Aki a szót megragadja, sugarát is ragyogtatja JG 340 000 019

Játszani, nézni és látni, (meg)hallgatni és (meg)hallani, figyelni kell, és sok minden kiderül a gyermekeknek magukról és társaikról. A gazdagító programpár elsődleges feladata az önismeret, az énkép kialakításának, nehéz folyamatának segítése volt, valamint a csoportkohézió erősítése, az együttműködési formák kialakítása, társismeret elmélyítése játékosan, könnyeden, élvezetesen.  Ehhez használtuk fel a drámapedagógia eszközeit és a tréningjátékokat.

Az ÉN könyv, az ÉN doboz elkészítése, személyiségfejlesztő játékok, olvasás, szövegértés gyakorlása merítette ki a 12 órát, amely természetesen összefonódott a gyermekversekkel való ismerkedéssel, azok feldolgozásával. Az intenzív (tömbösített) időszak feladata a színpadi produkció elkészítése volt, próbák, díszletek, jelmezek elkészítése, illetve meghívók, plakátok, újságcikkek elkészítése. A felkészülés a színpadi mű előadására: figyelmet, önfegyelmet, koncentrációt, emlékezetet, együttműködést, csoportépítő, nonverbális kommunikációt fejlesztő drámajátékok; párbeszédek alkotása (dramatizálás), olvasópróba, párbeszédek, jelenetek előadása, elbábozása, jelmeztervezés, makettek, jelmezek készítése, képregénykészítés; versenyfeladatok, meghívók tervezése, újságcikk az előadásról, improvizálás, előadói készség fejlesztése. „Ki vagyok én?” – a szereplők játékos bemutatkozása, csoportos állókép; jelenetek előadása, színpadi mozgás megtervezése, zenei aláfestés megtervezése. A projekt zárásaként a színpadi művet bemutattuk a szülőknek, az osztályfőnöknek, az őket tanító nevelőknek.  

A csoport együttműködési kultúrája magasabb szintre emelkedett, jobban, tudatosabban figyeltek egymásra, a szociometria és a tapasztalatok alapján is periférián lévő tanulók nagyon szépen integrálódtak, elismerően nyilatkoztak róluk. Négy olyan tanulónk volt a csoportban, akik a foglalkozások elején nem akartak megnyilatkozni a társaik előtt: ők a harmadik hónap végén nagyon kreatívan, színvonalasan szerepeltek.  

„Amikor a szavak hallgatnak, amikor a mondható mondhatatlan, amikor ajkam zárt, feszes vonal, akkor figyelj rám... baj van.” Ezzel kezdtük a bemutatónkat a program zárásaként, hogy a szülők figyelmét is felhívjuk a mai világ sajátosságaira, hogy milyen nagy szükség van az olvasásra, a versekre, a beszélgetésekre, a kommunikációs formák helyes megválasztására. Igen sikeresen oldottuk meg a feladatot, nagyon sok szülő, gyermek jelzett vissza, hogy azóta  megváltozott a kapcsolatuk minősége. A gyermekek és a szülők visszajelzése is rendkívül pozitív volt a program végén.