Középiskolás korában, miközben diáktársai végigbulizták a hétvégéket, ő a Szegedi Egyetemre járt előadásokra. Ott találkozott a biotechnológia tudományával. „Mindez sok lemondással járt és rengeteg energiába került. De az ottani közeg nagyon inspiráló volt a számomra. Ott jöttem rá, hogy milyen keveset tudok a többiekhez képest.” Rolandot ez a bátor felismerés hajtotta előre, be akarta hozni a lemaradást.
Olyan jól sikerült, hogy a Nemzetközi Biológiai Diákolimpián is elindult, majd pedig a Debreceni Egyetem biomérnök szakán kezdte meg tanulmányait. Ott is magasra tette a mércét, már az első félévben felvett mesterszakosoknak való tantárgyakat. Erre a ritka hozzáállásra felfigyelt Dr. Pócsi István professzor. Zónai Roland ezt a szakmai kapcsolatot tartja a második fontos állomásnak az életében. A professzortól tanulta meg az önérvényesítéshez szükséges fontos ismereteket. Roland jó tanítványnak bizonyult, hiszen az egyetemi évek alatt két kutatói programban is részt vett külföldön. Szabadidejében ugyanis egyetemi kutatói lehetőségek után keresgélt. Így jutott el Németországba a legnagyobb európai biotech gyógyszergyártó céghez, ahol világító mélytengeri baktériumokat vizsgált.
„A versenyszellem nagyon fontos mozgatóerő, azt hiszem, ez emel az átlag fölé, mindig többet, jobbat kell nyújtani. Ez a törekvés talán nincs meg mindenkiben” - összegzi, hogyan is jutott be húszévesen egy kutatói programba az Amerikai Egyesült Államok egyik elismert egyetemére. „Magam találtam rá a Vanderbilt University felhívására” - mondja. A Vanderbilt University mindössze kilenc egyetemi hallgatót választ a nyári kutatóprogramjába. Itt a szerencse is a kezére játszik, hiszen a bíráló bizottságban volt egy magyar professzor is, Roland úgy véli, ennek is lehetett szerepe abban, hogy őt kiválasztották. Az egyetemen különleges dolgot vizsgált, a gyógyszergyártáshoz használt újfajta baktériumokat keresett.
Amerikából hazajövet döbbent rá, hogy a laborköpenyes kutatói munka nem neki való. Nem tudja magát elképzelni egy laborban, ez a munka neki monoton, ő sokkal lendületesebb, mozgékonyabb személyiség. Ezért most irányt vált: a biotechnológia üzleti oldala érdekli, az eladhatóság. Hisz a biotechnológia ugrásszerű fejlődésében, mert ez a tudományág új oldalról közelíti meg a gyógyítást; például a rákgyógyításban ma már nagyon sok biotechnológiai vívmányt alkalmaznak.
Mentorától, Leitner Györgytől menedzseri szemléletet szeretne ellesni. Persze nem várja mindezt tétlenül, máris kész az üzleti terve egy startup vállalkozáshoz. Vállalkozói konferenciákon képzi magát, és az a terve, hogy ilyen irányú mesterszakra jelentkezik. Huszonegy éves. Tíz év múlva öltönyben képzeli el magát, és ma még nem létező szakmájának nevét is kitalálta már: biotechnológiai kockázatitőke-befektetési tanácsadó lesz.
Mentor: Leitner György
Nem gyakran találkozom olyan egyetemista fiatallal, aki ennyire világos vízióval rendelkezne a saját jövőjét illetően.
Nyugdíjas koráig lépésről lépésre felvázolta már azokat a karrier- és tanulmányi lépcsőfokokat, amelyek majd elvezetik álmai beteljesüléséhez. Nincs kétségem, hogy tudása, ambíciója és szisztematikus gondolkodásmódja folytán sikeres lesz az üzleti életben. Hogy ez pontosan a ma megtervezett lépések szerint valósul-e meg, az másodlagos is.
Öröm vele együtt dolgozni.
